Warhammer 40k univerzum

Nehéz fába vágom a fejszémet: szeretném bemutatni az “igazi” 40k univerzumot, úgy hogy az mindenki számára érthető és átélhető legyen. Ahogy egyre jobban gondolkodom rajta, úgy válik a feladat egyre nehezebbé, éppen ezért elsőre egy áttekintő írást szeretnék elkészíteni. Ebben az univerzumot meghatározó fő alkotóelemeket mutatom be és megpróbálom őket olyan mélyen elemezni, hogy mindenki megérthesse miért ezek alkotják a 40k világát. A cikk minden bizonnyal bővülni fog még, ha szerintetek kihagytam valami fontosat, ne tartsátok magatokban.

A hangulat

Ha jobban megvizsgáljuk a kérdést, akkor tudjuk, hogy honnan merítették a készítők a 40k univerzum fő színeit. Az ötlet alapja mindenképpen a Német Római Birodalom adhatta. A hatalmas és virágzó dekadens római birodalom bukása után egy új birodalom emelkedett az elöző romjain. A lakói a régiek dicsőségét próbálták visszaállítani, régi tudásukat keresték. A birodalom vívmányaiból és eredményeiből rengeteg elveszett. A 40k Birodalma is valahogyan így működik. A régi tudás és hatalom oda, de rengetegen élősködnek a romokon és kutatják azt ami elveszett.

Ez a régi birodalom valamennyire olyan lehetett, ahogy azt a mai Scifi lefesti az ideális csillagbirodalmat. Egységes, prosperáló és erős. Technikailag fejlett és folyamatosan növekvő és hódító. Ehhez képest a 40k-ban ezt a kort csak úgy nevezik, hogy a Technológia Sötét Kora. Az emberek ma félelemmel vegyes tisztelettel tekintenek vissza arra az időre, ahol “istenként tisztelték a technológiát” és ahol a technika olyan messzeségekbe jutott el, hogy lassan eltűnt az éles határvonal a misztikus és a technológia hatalma között. Olyan szerkezeteket és tudás alkottak a tudósok, ami túl mutatott hatalmába és veszélyeben a mitikus istenek hatalmán. A fejlődés tetőpontján a régi birodalom derékba tört és az idő romjai maga alá temették a tudását és eredményeit.

Az elpusztult birodalom romjain megkapaszkodott Imperium rettenetes ellenfelekkel néz szembe. A 41. évezredben csak Háború van. Az emberi faj a kihalás szélén, pengeélen táncol és elkeseredett harcot vív külső és belső ellenségek ellen egyaránt. Az Imperium teljes gazdasági gépezete egy célt szolgál: a folyamatos háborúkat. Az emberiség nem pihenhet egy percre sem, mert abban a pillanatban a vérszomjas idegenek és az eretnek kultuszok tépnék szét..

A birodalom ezért nem véletlen, ha szélsőségesen intoleráns. Az idegen fajokkal egyetlen eljárás ismert: a totális megsemmisítés. A belső lázadókkal nem tárgyalnak: elpusztítják őket. Az újítás és a reform bűn. Az Imperiumot meg kell őrizni abban a formában amiben most van. Aki az örökkévaló Birodalom útjába áll: pusztulnia kell.

A tér és az idő

Ahogy egyre jobban megismerjük a 40k univerzumát, rá kell döbbennünk, hogy az egyik legfontosabb alkotóeleme a tér és az idő kapcsolata, jobban megfogalmazva az átérhetetlen terek és az időtlenség kapcsolata. A világában olyan sok idő eltelt már és olyan hatalmas fizikai térben terül el, hogy az már felfoghatatlan. A Birodalom majdnem az egész Tejút Galaxist felöleli, történelme több mint 40.000 éve íródik. De a galaxison túlról is érkeznek fenyegetések és a 40k világának a történelme jóval messzebb nyúlik vissza.

Ezért rögtön az idő kérdését ketté kell választani. Évmilliókkal ezelőtti események formálják mai napig a galaxis sorsát és a fajok emlékezete előtti lények bújnak meg távoli világok burka alatt. Ez azonban a 40k galaxisnak csak hátteréül szolgál, nagy hatással nincs a jelenére, de jó ha tudjuk, hogy bizony létezik.

A számunkra fontosabb, érdekesebb és mindenekelőtt nagyobb hatással bíró idő dimenzió a Birodalom 40 ezer éve. Abból is inkább az utolsó tíz ezer év. Az emberi Birodalom, úgy ahogy a 40k világában van, jelen pillanatban több mint 10 ezer éve változatlan ha általánosságban szemléljük. Bolygók és akár egész naprendszerek pusztultak el, de a Birodalom egésze érintetlen. Ezt érdemes megfontolni, hiszen ebből tudhatjuk, hogy az átlagos birodalmi számára a világ mindig is ilyen volt és felfoghatatlan, hogy valaha is másképp lesz.

A tér ahol a 40k világa elterül szintén óriási és ésszel felmérhetetlen, azonban az egyszerű és mindennapi emberek számára éppenséggel ez másként van. A legtöbb ember sosem hagyja el a születési helyét és sosem utazik el a bolygójáról. Az egész világ gyakorlatban úgy néz ki, mintha rengeteg egymástól kérlelhetetlenül elszigetelt középkori faluból állna. Az utazás olyan ritka kiváltság amit kevesek engedhetnek meg maguknak és ők sem mozdulnak a naprendszerükből. Csak a legkiváltságosabbak és leghatalmasabbak engedhetik meg maguknak, hogy más rendszerekbe, esetleg a Galaxis túlsó felére utazzanak.

A Birodalom történelme miatt nem osztozik egy közös időben és itt nem a közös időszámítást érte. A warp viharok elszigetelték és tönkre tették a rendszerek közötti kapcsolatot 15 ezer éve ezért egyes bolygók visszasüllyedtek az őskorba, mások tovább fejlődtek. Valahol középkori királyok uralkodnak, valahol hatalmas boly városokban élnek milliárdok. A lényeg az, hogy nincsenek szinkronban egymással Birodalom planétái és lakói, egyszerre mintha több idősík húzódna egymással párhuzamosan.

Ezért a jelen pillanatában egy hatalmas és jóformán megismerhetetlen univerzum közepén állunk, aminek a történelme egésze a mitikus istenekkel vagy istenszerű lényekkel benépesített korokig nyúlik vissza. A távolságok időben és térben elképzelhetetlenek, sokfélék és a békés milliárdok számára teljesen ismeretlenek. Ebből az egyszerű állításból aztán rengeteg dolog következik, ami alapjaiban határozza meg a 40k univerzumát.

A mítosz

Alig tudunk valamit az ősi, évmilliókkal ezelött történt dolgokról. Az a kevés is amiről esetleg fogalmunk lehet, már rég a mítoszok világába tartozik. De a való világgal ellentétben a 40k világában ezek a mitikus lények itt alusszák ezeréves álmukat a felszín alatt. A régi mítoszok alakították a galaxis mai arculatát, annak ellenére, hogy erről csak kevesen tudnak. A mitikusság a világ élő és szerves része. Az olyannyira nem is régi hősök és istenek mint a Császár mai napig megtörve, de uralkodik a Birodalomban. A spacemarine-ok élő legendák akik mitikus tetteket hajtana nap mint nap végre. A tudás és az ismeretek mítoszok és legendák formájában élnek az emberek között. A történelem maga már régen csak mítosz formájában él tovább, de ez igaz mindenre, amit az ember megörzött: a technika és a tudás már elvesztette a kiszámolható és mérhető formáját és visszatért a régi formájába: azaz mitikussá vált.

Technológia

Minden amit a Birodalom “tudósai” a technopapok tudnak, csupán a régen elfelejtett óriási technikai és tudományos vívmányok megmentett maradéka. Az egyszer hatalmas régi emberi birodalom halovány tudományos árnyéka. A régiek haladása és ismeretei elvesztek és csak kevés maradt meg. A technológiát ezért mélybe ásott bunkerekben őrzik és “gépszellemként” tisztelik. Rég elvesztette eredetét már csak működés ténye maradt meg, éppen ezért tisztelik isteni hatalomként. A technológia éppen ezért sokkal inkább egy vallásra hasonlít a 40k világában, tudományos eredetét elvesztette.

Egy olyan világ ez, ami élősködik a régi tudósok elért eredményein megépített gépein és technológiáján. Az elpusztul világ roncsai közül ássák elő azokat technikai vívmányokat amiket képes megmenteni. A régiek olyan gépeket és technikát alkottak, amit könnyű volt üzemeltetni, de a működését megérteni már sokkalta nehezebb. Ezek a gépek elzárják működésük mikéntjét a vizsgáló szemek elől ezért a haladás mint olyan elképzelhetetlen. A techpriestek nem értik ezek a gépeket csak ismerik azokat a litániákat és zsoltárokat amikekkel meg lehet javítani őket birtokában vannak azoknak a rituáléknak, amikekkel a kívánt hatást elérik, de nem látnak bele a “fekete dobozba”. Mindennél jobban vágynak arra, hogy minél többet előássanak abból a tudásból amit az évezredek betemettek, de sohasem remélik, hogy tovább tudják fejleszteni a mélyben működő mechanizmust.

Ezért technológiailag egy légüres térben létezik ma a Birodalom, képtelen előre lépni. A jelenleg gyártott és megértett technika olyan kezdetleges, hogy a legerősebb gépek és fegyverek nem a jövő alkotásai, hanem a múlt ereklyéi. Valószínűleg minél hatalmasabb és potensebb egy szerkezet, annál ősibb lesz. Nem várható, hogy valaha is újra szárnyra kap a fejlődés és új dolgokat forradalmi technológiai újításokat fognak létrehozni.

Az Istencsászár

Anélkül, hogy ismernénk a történetét azt mindenképpen tudnunk kell, hogy ki Ő és miért képes arra, amit mindennap végrehajt. Az Istencsászár egy időtlen emberi lény, az emberiség élő emlékezete és tanácsadója. A valaha létezett összes spirituális vezető egyszeri és megismételhetetlen reinkarnációja, akinek egyetlen feladata az emberiség vezetése és támogatása, a külső fenyegetés elleni védelme. A birodalmi vallás nem téved, valóban egy élő isten, akihez jóformán az egész emberi birodalom imádkozik. Jelenléte nélkül az emberiség többször elbukott volna már.

A korai időkben ő volt az aki egyesítette az elpusztult civilizáció maradékát és létrehozta a most ismert Birodalmat. Hórusz lázadása után magába fogadta az Arany Trónus, ami a haldoklását hosszabbította meg egészen az örökkévalóságig. Ezért az emberiség egykori élő istene nem más a jelen pillanatában, mint egy mesterséges életben tartott test végletekig roncsolt maradványa. Azonban spirituális szinten a Császár a galaxis legragyogóbb csillaga. Hatalmával tartja fenn az Astronomicont és ezért képes az ember utazni a térben szerte a galaxisban.

Ő és az Imperium lényegükben egy és ugyanaz és teljesen elválaszthatatlan egymástól. Az egész Birodalom azért létezik még, hogy a császárt szolgálja és a Császár is csak azért él, hogy az emberiséget és a Birodalmat szolgálja. Rettenetes tömegek és a rendszerek megszámlálhatatlan sora egy célt szolgál: megvédeni a Császárt és a Birodalmat a gyűlölt külső és belső ellenségektől.

Az Istencsászár személye és léte maga a 40k univerzum esszenciája: a technológia és a mítosz egybe fonodásának legjobb példája. Személyében megtestesíti azt a paradoxont, ahogy a technológia lassan mítosszá és legendává lényegül át, úgy hogy közben megtartja a jellemzői egy részét. A Császár a Földön valaha élt spirituális emberek szellemi reinkarnációja születésében maga a spiritualitás, ami az adott technológiával egy új szinten a már ismert technológiai mítosszá változik. Ez a két ellentétes pólus harmonikus esszenciája határozza meg legjobban a Birodalom lényegét és hangulatát.

A káosz, a Warp és a Pszi

Az emberiség legnagyobb átka és egyben az áldása a hipertér, vagy inkább maradnék az eredeti szóhasználatnál: a Warp. A Warp teszi lehetővé, hogy galaktikus távolságokat tegyenek meg hatalmas katedrális hajókon rövid idő alatt. Nagyjából az egész Galaxis pár év alatt átszelhető, amire pedig a fénynek is több tíz ezer évre volna szüksége. A Warp tette lehetővé a csillagbirodalom kiépítését és az Imperium is emiatt létezhet.

Azonban a Warp a legnagyobb ellensége is a Birodalomnak. A káosz pusztító hatalmai a Warpban tanyáznak, ezek a démonok. A démonok nem képesek arra, hogy a valós térre hatást gyakoroljanak, legalábbis csak ritkán. Ha viszont rendelkezésükre áll egy olyan személy, akinek elég nyitott a szelleme a Warpra, akkor azon keresztűl utat találhatnak a valóságba. Ilyenek a psyk. A Wapr démonok így szivárogtak be az emberek Birodalmába, megrontva az arra alkalmas lelkeket.

Az Imperiumot ezért rengeteg káosz kultusz fertőzi minden nap, a legveszélyesebb belső ellensége az emberiségnek. Ha túlságosan is elterjed egy kultusz, félő, hogy az egész bolygó lakosságát magával rántja, utat nyitva a démonoknak a valóságba. Ezért a Birodalom mindent megtesz, hogy az ilyen fertőzéseket írmagostul pusztítsa el.

Az árulás és az eretnekség éppen ezért átszövi az egész birodalmat. A folyamatos harc ellene az inkvizíció dolga. A birodalom sosem lehet benne biztos, hogy milyen magasra kúszik fel a ranglétrán az árulás és milyen hatalmas emberek fertőz meg a káosz.